Önvédelmet tanulnál?

Ha rendszeres edzést keresel, nem könnyű eligazodni a sok és sokféle iskola között. Talán Neked is segítenek az elindulásban az alábbi szempontok, de nézz körül, és gondold végig, mire van szükséged és lehetőséged!

Ami mindegy, és ami nem

Igaz, hogy szinte bárhova jársz edzésre, lehet jó a társaság, erősödhetsz, ügyesedhetsz, fogyhatsz, élvezheted a mozgáskultúrát, javulhatnak a reflexeid és a kitartásod, tanulhatsz fegyelmet és figyelmet, kikapcsolhatod a hétköznapokat. 

Nem igaz azonban, hogy inkább tanulj valamit, mint semmit, mert van, ahol olyasmit is tanítanak Neked, ami miatt nagyobb bajba kerülhetsz, mintha nem tanultál volna semmit. Sok munkával nagyon jó lehetsz valami nagyon rosszban!

Alapvető különbség van a harcművészeti, küzdősport és önvédelmi képzés között is. Nem az a kérdés, hogy egyes művészek és sportolók a gyakorlat és az edzőtermihez hasonló, szerencsés körülmények között meg tudták-e védeni magukat (mindenre van példa és ellenpélda), hanem hogy maga a rendszer mire lett kitalálva, és mire nem. Ha önvédelemre van szükséged, tanulj azt! 

Távol-keleti harcművészetek?

Amit és ahogy gyakorolsz, az az ismétlés révén kondicionál, és pozitívan vagy negatívan hat arra, ahogyan vészhelyzetben viselkedsz. Ezért, ha Európában élsz, érdemes olyasmit tanulni, amit a mi kultúránk társadalmi viszonyaira, élethelyzeteire és tárgyi környezetére, itteni bűnözők, mai fegyverek és fenyegetések ellen találtak ki.

Az ázsiai kultúrák igen sok szempontból eltérnek miénktől, így a harccal és önvédelemmel kapcsolatos eszmeviláguk, hagyományaik és módszereik is. Eleve sokat elárul, hogy
  • a harc „művészet” lett a sajátos, elvont esztétikai kultúra és tökéletesség-ideál miatt
  • a művészet elsajátítása sok évet, „életformát” követel, ui. a katonák kiváltsága volt
  • vallási-világnézeti eszmék taktikai és technikai szinten is érvényesülnek, például a spekulatív taoista misztika.

Távol-keleti fegyveres?

Egy kultúra, ami maga is statikus, minden régit eleve jónak tart, és minden újat eleve rossznak. De csak mert valamit régóta sokan gyakorolnak, nem feltétlenül válik be mindenhol mindenkinek. 

Eredetileg minden ázsiai iskola fegyveres képzést is nyújtott (ki megy harcba üres kézzel?), és a kézitusa képzés is a fegyveres mozgásra épült (ld. Aikido és kard; Wing Chun és pillangókés, dzsunka tolórúd, Kali és bot, kés). A régi kínai vagy japán fegyverek forgatásának tanulása fejlesztheti az erőt és a mozgáskoordinációt, de tudni kell, hogy

  • a legtöbb eléggé balesetveszélyes (bár van, amelyik sporttá szelídült, mint a kendó)
  • nem készít fel a modern fegyverek ellen 
  • nem jár(hat)unk az utcán ilyen fegyverekkel 
  • nem is használhatunk ilyesmit jogos védekezéshez (KKVE), hiszen civilek nem darabolhatják fel, véreztethetik ki egymást.

Távol-keleti pusztakezes?

A 2. világháború után nyugaton népszerűvé vált „hagyományos” ázsiai pusztakezes iskolák gyökerei lehetnek évszázadosak, de a legtöbb valójában 19-20. sz-i változat (Judo 1882, Karate 1935, Aikido 1942, Hapkido 1946, Taekwondo 1959). A nyugatra kerülve sok változáson mentek át, és a mai napig jönnek létre újabb iskoláik és keverékeik.

Az ázsiai kulturális és katonai háttér ezekre az iskolákra a mai napig ambivalens hatást gyakorol. 

  • A technikák száma általában többszáz, így mesteri elsajátításuk átlag 5-10 évet igényel. 
  • Utcai önvédelemhez bevallottan 20-30 technika is elég, tehát alapfokon túl olyan problémák megoldását gyakorolják, amik ma csak edzőteremben vagy versenyen fordulnak elő (élsportolók), vagy katonai és rendészeti akciókban (hivatásosak).
  • A hagyományos gyakorlás része maradt sok brutális elem, amelyeket versenyen okkal tiltanak, képzetlen civileknek pedig az önvédelemhez túl bonyolultak is.
  • A különféle irányzatok sajátos technikái a versenyeken, illetve – a biztonsági kamera felvételek szerint – az utcai önvédelemben eltűnnek. Minél nagyobb a különbség a között, ahogy edzésen, vizsgán, versenyen és valós erőszakkal szemben mozognak, annál kisebb a rendszer önvédelmi értéke.

Nyugati pusztakezes?

Nem állítható, hogy az ázsiai harcművészetek mind haszontalanok modern körülmények közt. Tény azonban, hogy ahol nagy a tét, mint a katonai-rendőri kiképzésen, okkal bíznak a modern hibridekben (pl. Krav Maga), és okkal vesznek át viszonylag kevés elemet alig néhány ázsiai rendszerből (pl. Jujutsu, Kali). 

Az igazi kérdés, hogy Neked mire van szükséged, mire vagy képes, és mennyi időd, pénzed van rá. Ha technikák százait szeretnéd sok éven át csiszolni, ott a Jujitsu, ha néhány hónap alatt használható készségre akarsz szert tenni, ott a Krav Maga.

A „nyugati” rendszerek technikailag elsősorban az angol és francia box, a görög-római birkózás és a japán Jujutsu elemeiből építkeznek, alkalmazkodva a 20. sz-ban teljesen átalakult, és azóta is változó harcászati-rendészeti kultúrához. 

Civil változatuk annak ajánlható, aki gyorsan akar hatékony önvédelmet tanulni, mert  

  • az átlagos civil, sőt, nők és fiatalok fizikai teljesítményéhez és életviteléhez igazodtak
  • a nyugati életkörülmények, szokások, tárgyi kultúra, bűnözők és fegyverek (kés, bot, pisztoly) világára készítenek fel
  • követik a nyugati civil jogszabályokat
  • alkalmazzák a modern fiziológiai és pszichológiai kutatások eredményeit.

Szervezeti szempontok

Ha időt, pénzt, energiát akarsz szánni a tanulásra, akkor a tapasztalatok alapján érdemes még néhány gyakorlati szempontot figyelembe venni.

Az edző egy nemzetközi szervezetnél regisztrált oktató? 

  • Közismerten sok az önjelölt oktató. Egy jól működő szervezet és regisztrált oktatója között kölcsönös felelősségvállalás áll fenn: jótállás és számonkérés. A minőség így legalább elvárható.

Az oktatók szakmai felkészültségét szinten tartják továbbképzéssel? 
  • Jó edző holtig tanul! Aki nem tanul, nem változik, nem fejlődik.
A tananyag hatékonyságát tesztelik nemzetközi szinten, valós körülmények között?
  • Egyes rendszereket sosem, vagy csak régen egy távoli kultúrában teszteltek, ezért valódi erőszakkal szemben önveszélyessé válhatnak.   
  • Egy ember véleménye, egy szakterületen szerzett tudása (versenysport, hadsereg, testőr, kidobó?) lehet valós, de ettől még a tananyag nem feltétlenül felel meg a más jellegű civil igényeknek, és ettől még az oktató más területen csak fantáziálhat.
  • Senkit sem ér minden. Több szem többet lát.

Képzési szempontok

Az oktatási rendszer szétválasztja a hivatásos (pl. katonai, rendőri) és a civil képzést? 
  • A hivatásosak és a civilek számára lehetséges célok és módszerek egészen mások. Civil védekezzen civil módra, vagy bíró elé kerül.
A képzés figyelembe veszi a hazai jogi kereteket, és adaptálja annak változásait?
  • A jogszabály nem ismerete nem ment fel, és nagyobb bajt is okozhat, mint a támadás. 
A képzés figyelembe veszi a modern kriminológiai, fiziológiai, pszichológiai kutatást? 
  • A miénktől eltérő korok, kultúrák ideáljai és eszmevilága a képzést fölösleges vagy önveszélyes dolgokkal terhelheti.

Az átlagember képességeiből indulnak ki? A gyakorlás őrzi a testi épséget? Meddig űzheted?

  • Elit képzést csak élsportolók bírnak, és ők is csak amíg fiatalok. Férfi és nő, 20 és 40 éves között igenis van teherbírási különbség.

0
Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.

 .