Hogyan (ne) használjuk?

A kulcscsomót valóban lehet önvédelemre használni, csak ne önveszélyesen tegyük!

Boxerszerűen?

A kulcscsomó önvédelmi használatával kapcsolatban egyesek azt tanácsolják, hogy a csomóból három kulcsot dugjunk az ujjaink közé, és mintha boxer lenne, üssünk a támadó arcába. Más verzió szerint a csomót markoljuk meg, és csak egy nagy kulcsot dugjunk a középső és mutatóujj, vagy a középső és a gyűrűs ujj közé. 

Mi a probléma?

• Rajtaütéses támadás esetén ez a taktika több szempontból sem működik.
• A kulcsokkal így csak boxerszerűen lehet ütni. Hátulról támadó ellen így nem használható.
• A hirtelen vészhelyzet adrenalin löketet vált ki, ami kiiktatja az ujjak finommotoros mozgását. Remegő kézzel kellene három egyforma méretű kulcsot kiválasztani, sorra az ujjaink közé dugni, és közben a közeledő támadót is szemmel tartani. Az egy kulcsos verzióhoz is időre lenne szükség.
• A kulcsokat keményen meg kell markolni és tartani, hogy legalább egyszer ütni tudjunk. 
• Ha a támadó nincs testközelben, mint egy rajtaütés során, a távolság őt is védi. Ha látja a kezünket, tudja, mit akarunk, ha elrejtjük a kezünket, tudja, hogy eszköz van nálunk. Ökölütésszerű mozdulatunkat valószínűleg hárítani tudja.
• Ha elsőre mégis betaláltunk, másodszor nem fogunk tudni ütni. A kulcsok biztosan elmozdultak a helyükről, és az ujjainknak is sérülést okoztak (akár el is törhettek).
• Az ilyen ütés testre nem hatásos, az egyetlen reális célpont az arc. Nagy eséllyel eltalálunk egy szemet, támadónk megnyomorításának pedig sokféle következménye lehet, nem csak az, hogy DNS-mintát vettünk tőle...

Parittyaszerűen?

Mások úgy vélik, hogy a hosszú, nyakba akasztható vagy zsebből kilógó, akár fél méteres színes szalag vagy szíj végén lógó nagy kulcscsomóval jól oda lehet csapni a támadó fejére vagy testére, fenyegető forgatása pedig távol tartja a támadót. 

Mi a probléma?

• Rajtaütéses támadás esetén ez a taktika több szempontból sem működik.
• A kulcsokkal így csak alulról vagy fölülről lehet odacsapni. Hátulról támadó ellen így nem használható. 
• Elegendő hely kell a lendítéshez és a forgatáshoz, ezért bizonyos helyeken (lift, lépcsőház, folyosó, autógarázs) eleve nem használható.
• Ha a támadó nincs testközelben, mint egy rajtaütés során, a távolság őt is védi. A hosszú szalaggal végzett lendítő mozdulat időigényes, nem kell gyakorlott verekedőnek lenni ahhoz, hogy bárki kitérjen előle.
• A szalag hossza miatt a kulcscsomó röppályáját könnyű kiszámítani. Előre lépve egyetlen karmozdulattal le lehet állítani a forgatását. A karra tekeredő szalagra könnyű ráfogni, és könnyű kirántani a védekező kezéből.

Összefoglalva, a boxer- és a parittyaszerű használattal az a fő probléma, hogy gyakorlatilag mindent egyetlen mozdulatra teszünk fel, és annak erősen vitatható hatékonyságára.

Kulcstartón!

Az olyan önvédelmi módszerek azonban, amelyek a marokbot és a kulcskarika kombinációjára, egy sajátos kulcstartó kezelésére építenek (ld. kubotan és munio), hivatásosak és civilek számára egyaránt hatékonynak bizonyultak.

• A kubotanhoz hasonlóan a munió is alkalmas a rajtaütéses támadások elleni védekezésre, a kiszabadulásra. 
• A muniót elég kézben tartani, nem kelt feltűnést, mint a kulcshegyekkel teli öklünk vagy a kezünkből lelógó szalag a kulcsokkal.
• A marokfogásnak köszönhetően bármely irányba lehet vele döfni és csapni: előre, oldalt és hátra is, egyenesen és körívesen is.
• A marokfogás révén a támadó kezének, csuklójának, alkarjának szúró nyomása fogásbontást, szabadulást tesz lehetővé.
• A döfések ismételhetők, mert az eszköz fogása stabil. 
• A támadó egész testén különböző célpontokra lehet döfni (izomfelületek), szúró nyomást gyakorolni (kéz, csukló, koponya) vagy odacsapni (halánték, fül, nyak).
• A kulcscsomóval történő csapás a három karikányi hossz miatt kis helyet igényel, gyors, nehezebb előle kitérni, de elég erőt fejt ki, és ismételhető.
• Mivel az eszköz a markunkban van, és alul csak pár centit lóg ki  a hegye, nehéz tőlünk elvenni, és ha ráfognak is a csuklónkra, a heggyel lefelé könnyen fogást bonthatunk.

Összefoglalva, a munióval minden irányba mozoghatunk, több célpontra, többször és több módon támadhatunk. Kulcsainknak tehát sokkal több hasznát vesszük egy marokbotszerű kulcstartón – például a munión :o)