Hogy többé ne féljünk?

Mítosz 4. Ha harcművészetet vagy önvédelmet tanulok, többé nem kell félnem....

A félelem mint ajándék

Az erőszak világa valóban okkal-joggal kelt félelmet az emberben. Félni természetes, normális, ez a belénk épített védelmi rendszer része. Ha félted az életed, az egészséged, az épséged, akkor a gravitációtól, a fertőzéstől vagy a harapástól való félelem életben tart, segít elkerülni a veszélyt.

Aki sosem fél, az nem bátor, hanem fogyatékos. Tökéletes áldozat, mert nem érzékeli vagy nem tiszteli a veszélyt. Bátor az, aki a félelmei ellenére, vagy a félelemtől hajtva képes cselekedni. Csak az lehet bátor, aki fél. Hős és a gyáva között is csak az a különbség, amit a félelmükkel tesznek.

A harcművészet vagy az önvédelem tanulása nem arra való, hogy megszűnjenek a félelmeink, hanem arra, hogy akkor is cselekedni tudjunk, ha minden elővigyázat ellenére félelmetes helyzetbe kerülünk, illetve éppen azért tudjunk cselekedni, mert a félelem a féltés és a felháborodás révén energiává válik bennünk. Nem a félelem az ellenség, hanem ami kiváltotta (a veszély forrása), és amit ki tud váltani bennünk (a pánik), ha nem tudjuk kezelni. 

A félelem mint ellenség

A félelem akkor válik legyőzendő ellenséggé, ha már benne élünk, ha világképpé vált, amiből nincs kiút. Látjuk a bűnözési statisztikát, és ráébredünk, hogy ez nem csak másokkal történhet meg. Vagy mi is átéltünk fenyegetőzést, és lefagytunk. Vagy bántottak minket újra meg újra, mert hiába mondtuk, hogy „Ne!” Vagy mások szenvedését kellett végignéznünk, mert tanácstalanok voltunk. Ráadásul csodáltuk a harcművész atléták és amazonok bemutatóit, akikhez nem fogunk felérni.

A gonoszoktól és szuperhősöktől tehát azt tanuljuk meg, hogy hozzájuk képest tehetetlenek vagyunk, hogy nekünk nincs igazi választásunk. Ilyenkor félünk a félelemtől, pontosabban a tehetetlenség érzésétől. Elég megjelennie annak, akinek ki voltunk vagy ki vagyunk szolgáltatva, és beindul a belső monológ: „Nincs esélyem...” Beindul a belső videó: jönnek az emlékek, vagy elképzeljük, miket tehet velünk a másik.... És kialakul a meggyőződés: „Megint megtörténik...” Azért akar a támadó félelmet kelteni, mert ha pánikba esünk, és elhagyjuk magunkat, ő kerül túlerőbe.

A fordulat 

A félelem valóságos érzés, de a fejedben dől el, hogy a megbénít vagy cselekvésre indít. 

Ha érted, hogy a félelem miért a barátod, akkor ne légy vakmerő: öt danos fekete övesen is fuss el a láthatóan profi késestől, ha teheted. Vagy légy bátor: öt lyukas bőrövesen is ess neki (táskával, kabáttal, székkel, bármivel), ha nem futhatsz el.

Amikor beindul a képzeleted, hogy mit tehet veled a másik, vedd észre, mit történik a fejedben, vegyél levegőt, nézz rá, és képzeld el, mit tehetsz vele TE!

Ebben segíthet az önvédelmi képzés. Van mitől félned, mert van mit féltened, de ez az érzés a felháborodás révén átváltoztatható túlélő energiává. Kihúzhatod magad, mert többé nem vagy áldozat. Ezért aztán vagy el is kerül a baj, vagy ha nem, akkor úgy dönthetsz, hogy nekimész annak, aki ellen eddig esélyed sem lett volna. És akár győzöl, akár nem, a sebeid egy harcos sebei lesznek, nem áldozaté! 

0
Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.

 .